Spirituális tanításokTanulságos történetek

A sasfióka tanulságos tanmeséje

Egyszer egy ember a farmja közelében talált egy tojást. Bár tudta, hogy vadon élő madár hagyta ott, mégis fogta, hazavitte és betette a tyúkólba. A tyúk ki is költötte a többi tojással együtt – ebből azonban nem kiscsibe, hanem egy sasfióka született meg.
A sasfióka együtt nevelkedett fel a csirkékkel, velük együtt követte anyját, amerre csak ment, és velük együtt kapirgálta a talajt magvak és kukacok után kutatva. Ő is csirke volt – legalábbis teljes meggyőződésével ezt hitte. Így nőtt fel és így töltötte egész életét – totyogva lépdelt a tyúkólban, kotkodácsolt, kapirgált, és testvéreihez hasonlóan időnként ő is fel tudott emelkedni a talajtól egy picit, ahogy a szárnyait csapkodta.
Teltek az évek, és a sas megöregedett. Egy szép tavaszi napon felnézve az égre csodálatos látvány tárult elé: egy hatalmas, gyönyörű madár szárnyalt fenségesen a magasban. Szárnyait alig mozgatva, az erős légáramlatokat kihasználva siklott magabiztosan és csendesen. Az öreg sas csodálattal nézte a tyúkólból a fenséges madarat.
„Ő kicsoda?” – kérdezte le sem véve tekintetét a levegő uráról.
„Ő a sas, a madarak királya.” – felelte az egyik tyúk. – „Ő az éghez tartozik, mi tyúkok pedig a földhöz.”
És az öreg sas csirkeként élte le hátralévő életét, és csirkeként is halt meg anélkül, hogy egyszer is felemelkedett volna a magasba.

Hozzászolás

Komment